Azt gondolhatnánk, ezzel a kis szabványosított alkatrésszel nem lehet probléma. Nem is volna, ha minden gyártó a szabványok szerint gyártana. Sajnos a gyártási költségek csökkentése érdekében történt nem szakszerű módosításoknak súlyos következményei vannak.
Lássunk egy elrettentő példát: A klasszikus késes biztosítékok két (apa) csúszó saruval rendelkeznek. Ezek lemezvastagsága szabványosított (pl. ATO biztosíték 0,6 mm). A biztosíték bedugásakor a csatlakozó felkarcolja a kés felületén lévő oxid réteget, így biztosítja a fém-fém kontaktust. Ha a lemezvastagságot lecsökkentik (elterjedt a 0,55 mm-es) ez nem történik meg. Az áramvezetés mégsem szűnik meg: az alagút jelenség* miatt az egyébként szigetelő fémoxidok is vezetik az áramot, de az oxidréteg feszültségesést eredményez. Ennek mértéke az 1V-ot is meghaladhatja. Számoljunk egy kicsit. Tegyük fel, hogy egy 40 A-es biztosítékon 21 A mellett 21 W veszteséget, tehát hőtermelést jelent. Aki már fogott 21 W-os izzót működés közben, az tudhatja, hogy ez nem kevés. Pedig az izzó mennyivel nagyobb felületű és kevésbé szűk helyre van beépítve.
Ha még ennél is vékonyabb saruval ellátott biztosítékot használunk, biztosak lehetünk benne, hogy a kialakult légrésekben apró szikrák is képződnek.
Ha szerencsénk van, csak a biztosíték olvad el, ha nincs, gyorsan ugorjunk ki az autóból, és messziről csodáljuk a tábortüzet!
Még veszélyesebb a helyzet a mini biztosítékokkal, ahol a szabvány 0,81 mm-es lemezvastagságot ír elő, de egyes gyártók nyugodtan készítik a 0,55 mm-es lemezből. Azért, hogy ne essen ki a helyéről, a műanyag részen hagynak erős sorját.
Okkal gondolhatjuk, hogy akik ennyire amatőrök, azok olyan finomságokkal nem is foglalkoznak, hogy az olvadó rész keresztmetszete optimális legyen (kevésbé legyen érzékeny a magas hőmérsékletre ill. rezgésre), vagy ha megolvad, az olvadt rész hova csöppen, milyen kárt okoz? Nyilván azzal sem törődnek, hogy a műanyag rész hő hatására ne gyulladjon ki, ne fejlesszen mérges gázokat!
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy csak minőségtudatos forrásból származó biztosítékot építsen be, illetve forgalmazzon! A jó termékfelelősség biztosítás nem hozza helyre az elrontott hírnevet. A szerelőknek érdemes időnként megmérni a lemezvastagságot! Ha a jármű öreg, vagy már rengetegszer cseréltek biztosítékot és a kihúzott darab lábain nem látszik semmilyen karcolódás, akkor alkalmazzanak túlméretes biztosítékot (pl. ATO 0,66mm). Ez ugyan kevés helyen kapható és drágább is (pl. Hella Hungáriánál kapható), de 14 Ft miatt kockáztatni több mint vakmerőség.
*Alagút jelenség: Az áram átfolyik vékony szigetelő rétegen akkor is, ha a feszültség kisebb az átütési határfeszültségnél. Jó hidraulikus hasonlat a buzgár. A folyó vízszintje még nem éri el a gát magasságát, de ha a gát nem elég széles átszivárog rajta.
Optimális olvadó keresztmetszet: természetesen a kör (kerület / keresztmetszet arány a legkisebb). Ez biztosítja, hogy a külső hatások a lehető legkevésbé befolyásolják az olvadást. Ez két részből áll:
1, A fűtő teljesítményt nem adja le.
2, A külső zavaró hőmérsékletet lassabban veszi fel.
Ez a kialakítás azonban csak nagyon komoly biztosítékok esetén indokolt, technológiai okokból törpefeszültségnél megelégszünk a négyszög keresztmetszettel. Ez esetben a négyzet az optimális. Minél vékonyabb lemezt alkalmazunk, annál inkább laposodik a téglalapunk, távolodunk az optimálistól. Ezzel rontjuk az olvadási sebesség biztonságát ( a környezettől függően lassabban, ritkábban gyorsabban fog olvadni).
Nagyon amatőr megoldás: ráütéssel helyi elvékonyítás (csak ezen a ponton tud elolvadni).
Nagyon profi: elvékonyítás az olvadó rész és a saruk között (ne legyen hőátvezetés), majd ezüstözés, hogy ne itt legyen a legnagyobb az ellenállás.
Autó biztosíték
Itt látható a gyenge minőségű biztosíték (balra) és a jó minőségű biztosíték (jobbra) közti különbség. A gyenge minőségű biztosíték lábán nem látható a karcolódás, míg a jó minőségű, vastagabb lemezből készült biztosítékon igen.
Forrás: Hella
