Árharc az ügyfelek kegyeiért avagy valóban ez jó nekünk vásárlóknak?

Kedves leendő és meglévő Ügyfeleink!

Engedjék meg, hogy pár gondolat erejéig bemutassam Önöknek a vásárlók kegyeiért folytatott árharc árnyoldalait.

Még mielőtt bárki is a csekélyke fizetésére hivatkozna, nézze végig, hogy ez a multik által gerjesztett árharc hogyan függ össze a fizetésekkel és a romló minőséggel. Kezdeném a napi vásárlásokkal, az élelmiszerekkel, ami mindnyájunkat érint. Bizonyára mindenki találkozott már a külföldi 100.- Ft-os tejnek nem nevezhető fehér löttyel vagy a 300 Ft-os húst-sosem-látott művirslivel. Már előre hallom a választ, hogy csak erre van pénzem.

Valamikor a rég múltban (az elmúlt évtizedben) amikor még a fizetések vásárlóereje talán nagyobb volt, sajnos nagyon sokan engedtünk a reklámok csábításainak (AKCIÓ). A külföldről behozott, adott esetben támogatott és ezért a magyar árunál olcsóbb termék és árudömping azonnal eladhatóvá vált az akció szó hallatára. A vásárló természetesen örült az olcsó árnak, mert idézve az egyik számomra felháborító – az embereket semmibe vevő – multi szlogent: hülye azért nem vagyok.

Az által, hogy megnyíltak az országhatárok, és elindult az árukereskedelem, beáramlott az országba a töménytelen mennyiségű számunkra csillogó-villogó áru, és ennek hatására hasra estünk a hőn áhított nyugati áruk előtt. A viszonylagos hiány után, ami a rendszerváltás előtt volt – habár én akkor voltam fiatal, és mindenünk megvolt, még téliszalámira is jutott

Óriási árukínálat lett

Apropó téliszalámi: már a szegedi Pick szalámi gyár vágóhídja is megszűnt, külföldről hozzák a belevaló húst. Tehát már nem a magyar termelőt, a „zsíros kulákot” gyarapítjuk, aki hazánknak fizetne adót, hanem a külföldi cégeket. A jó minőséget gyártó cukorgyárak megszűntek, szó szerint földig rombolták a gyárakat, hogy még véletlenül se lehessen a termelést újra indítani. Az állattartást, sertés-marha ágazatot tönkre tették, olyan helyzetbe hozták a gazdákat, hogy elfogadják a leölésre, az állomány ritkítására felajánlott pénzt. Most már zömében csak azt kapjuk, amit külföldről hoznak.

Az emberek többsége – köztük én is – megszédültünk a bőségtől a csomagolástól, és hanyagolni kezdtük a magyar termékeket. Szinte mindenki a külföldit vette, pláne ha az még olcsóbb is volt. Sajnos elég későn döbbentünk rá – már aki rádöbbent – nem minden arany, ami fénylik. Szép a csomagolás, de silány a tartalom. Pont annyira gyenge, amennyit a piackutatások alapján a vásárló még hajlandó megvásárolni. De mire ez a folyamat lezajlott, a magyar munkaerő és a cégek bérpiaci helyzete jelentősen leromlott. Ez csökkenő, stagnáló béreket eredményezett, és romló minőséget mindenhol azért, hogy „versenyképes legyen az ár” a vásárlók kegyeiért.

Csak néhány példa az előbbiekre

Romló minőségű mosópor, a dohányosoknak kevesebb cigi a dobozban, a zsemle felfújt és üreges, hogy meglegyen a méretes érzés. Joghurtos doboz kisebb, a mikulás csoki egyre vékonyabb és egyre kevesebb csokit látott. A padlóburkoló csempe egyre vékonyabb, harmada a vastagsága a normálishoz képest. Csak így kerülhet fele annyiba, mint 20 éve. A szakember pedig szenved a lerakásával, mert görbe, és még a munkadíj is legyen olcsó.

A szobafestő is versenyképes, mert csak a jó ár a fontos. Igaz, hogy nem végzi el az alapozást, és gyenge minőségű a munka, nem baj, a lényeg az akciós szó és az olcsóbb ár. Egyes termékeket egyre kisebb adagokra bontanak, hogy ne kelljen árat emelni és csak az ár számítson. Ez már alapjában véve egy áremelés. Külföldi műsonka húsvétkor, ami miatt a magyar sonkát nehezebb eladni, a pamut zokni és póló egyre vékonyabb, olyan mint a szita, így lesz az ár, a fizetendő összeg egyre versenyképesebb.

Biztos hogy ez kell Önnek?

A választ is ismerem: nem kell, de csak ezt tudom megvenni, mert valamit enni, vásárolni kell. Csak annyit kellene tenni annak, akinek módja van rá, hogy nézze meg a tartalmat is, és ne csak az ár alapján döntsön.

Ha valaki magyar terméket vásárol, akkor a magyar munkahelyeket, és közvetve a saját munkahelyét támogatja, biztosítva ezzel az egymás közötti pénzmozgást és ezzel az adófizetést.

Természetesen, ha egy magyar termék rossz, akkor nem kell megvenni. Sajnos az utóbbi időben megjelentek a magasra árazott, gyenge minőségű bóvli termékek is. Kínai gyenge minőségű fokhagyma, hígított kínai méz, hamisított pirospaprika, stb. Ezek mind világszínvonalú magyar termékek voltak, de az akciós árharc a csőd közelébe juttatta ezeket a termékeket.

A végén a vásárló már csak egy gyenge termékkel és egy ismert márkanévvel találkozik, mondván a volt szoci országokba, a keleti blokknak ez is jó lesz, úgyis „ár érzékeny” a magyar vásárló, hiszen azzá tették. Ember, vagyis vásárló legyen a talpán, aki eligazodik ebben a káoszban.

Tényleg ez az átverés kell Önöknek?

Pátkai Miklós

2013

Leave a comment

Ajánlatkérés
close slider